Reggeli

Lehel nem fog éhen halni az biztos.Mindig feltalálja magát,ha éhes.Reggel beszoktam szólni húgomnak, hogy reggeli, de Lehel az, aki vágtat kifele a szobából, és ezt szó szerint kell érteni.Olyan hangosan szalad, mint ahogy a lovak.Tegnap reggel meg nem győzte kivárni,hogy együnk(pedig mar azelőtt tejcsizett), kiment a konyhába és lábujjhegyre állva rágcsálta a friss kenyeret, utána meglátta,hogy van egy kisebb darab a másikból is akkor azt hozta be magával az ebédlőbe.De csak kenyérrel nem lehet jól lakni, ugyhogy addig nyújtózkodott a székből míg lelopta a kolbászt.

Megint egy esés

Sajnos, de megint csak egy újabb hatalmas esésről van, mit mesélnem.Lehel változatlanul rosszalkodik egész nap.Ennek többek közt megszámlálhatatlan esések a következményei. A gond az, hogy mindig azt akarja, amit nem lehetne es ki is találja, hogy hogyan szerezze meg. Viszi magával a széket és oda teszi, ahova felszeretne mászni. Nagy küszöbön is úgy lép le, mintha ott sem lenne és még sorolhatnám.De ezekből eddig még semmi sérülés nem volt, csak abból, hogy nem tud lassan menni, mindig futva jár, és a nagy sietsegben össze-össze akadnak a kis lábai és puff….Facebookon is lehetett látni ennek az eredményét(de itt is itt van a kép).Rohant kifele az utcára, ki egyenesen az út közepére és, hogy megint a lába akadt össze vagy megbotlott egy kőben,azt nem tudom, de hatalmasat esett.Pont abban a pillanatban mikor a szokásos mondatom, a “Ne siess, mert el fogsz esni” közepén tartottam.Volt is nagy ordítás, főleg, hogy nem csak megnyugtatni kellett, hanem le is kezelni a horzsolásait. Ilyenkor mindig bebizonyítja, hogy nem akármilyen erő van a kis testében. Úgy meg-meg feszítette magát közben, meg olyanokat lökött rajtam, hogy egy felnőtt embernek is becsületére vallna. Elég volt egyedül lefogni is, kitisztitani a sebeket, es átöltöztetni.Na de úgy vagyok vele, hogy inkább megcsinálom egyedül nyugodtan, mintsem valaki ott motyogjon  mellettem, mint az előző esésnél is volt.Még jó  hogy ketten voltunk itthon.Viszont a hangulatára most eléggé rányomta a bélyegét, egész nap nyűgös volt szegénykém.
Csúnya lett, de szépen gyógyulgat.1 het múlva remélhetőleg már nyoma sem lesz.                    

Jó is, rossz is

Ismét nagy dolgok történtek felénk.Sajnos nem csak jók, hanem rossz is, de ez van, ez  ilyen.

Pozitiv gondolkodású ember lévén természetesen a jóval kezdem.Lehel nem sokat beszél, igaz mindent megért  ezért nem is aggódom.De örülnék, ha a szókincse nem csak abból állna, hogy baba, mama, tata, adjál, gyeje, hiss, hanem látnám, hogy igenis tanul újabb szavakat, de erre még várnom kell.Ami a legjobban bántott ebben, hogy a nagyszüleit rendesen megszólítja, sőt meg Nikinek is mondja, hogy "Ke",csak nekem nem mondta sehogy sem.De végre megtört a jég. Tegnapelőtt este kiakart menni, de nem tudott, mert be volt zárva az ajtó, es akkor elkezdett kiabálni  hogy "Ana, ana"Olyan kis cuki volt. Azóta mar mondogatja szépen, persze csak ha olyanja van, ha megkérem rá, akkor ott hagy.

A másik dolog, hogy már nem is elég neki, hogy az udvaron játsszon, folyton kint akar ülni az utcán mióta összebarátkoztak Krisztinával.Nincs ezzel gond mikor kint van a kislány,vagy ha ráérek kint lenni vele, de mikor dolgom lenne és Lehel akkor is áll az utcaajtóban, hogy kiakar menni az már néha idegesítő.Olyan hisztiket tud vagni, hogy csak nézem, de rá hagyom, és igy egy idő után megunja, befejezi es kitalál valami mást.Szoktam is mondani neki, hogy lehet, hogy te akaratos vagy, de én még inkább az vagyok, úgyhogy jobb lenne, ha befejeznéd, na ilyenkor aztán megsértődik és elvonul, közben meg úgy néz rám, mintha nem tudom milyen nagy bűnt követtem volna el ellene.Minden este úgy is nez ki a nagy kinti játszások után, mint valami koszos malac.
Tegnap este nem volt kint a kis szomszéd, így Lehel bement a motorért és kitolta, hogy azzal akar játszani.Hagytam, örültem, hogy lefoglalja magát,de nem kellett volna. Túlzottan belejött és egy hatalmas esés lett a vége a játéknak.Kiszakadt felül az ajkánál, vérzett... úgy sírt, nagyon fájhatott neki. Szép lett mára.De amekkorát esett meg nagyon is kevéssel megúszta.Benne volt már a levegőben egy nagy pukkanás, mert keresi a bajt.Olyanokat talál ki, hogy megáll az ész. Felmászik mindenhova es leakar ugrani, ha sikerül kacagja, ha nem akkor kezdi elölről....Mi lesz meg ezután?!

Váratlan villámlátogatás

Mindig szeretnék jönni és írni, de általában nem úgy alakulnak a dolgok,ahogy azt én kigondolom. Vasárnap is úgy terveztem, hogy szépen el leszünk itthon, megyünk egyet sétálni, felmegyünk Edináékhoz, ilyesmik.De ebéd után Mama felhívott, hogy menjünk ki hozzájuk,mert vendégeik vannak.Melinda es Nóri nagyon távoli rokonaink.Mi mindig úgy szoktuk mondani, hogy unokatestvérek vagyunk, de igazából ez mar messze van attól.Még a nagymamáink voltak unokatestvérek, de jobban szeretem őket, mint sok közelebbi rokont.Lehel is nagyon megkedvelte őket. Nehéz is lett volna nem, hiszen annyira helyes, kedves lányok. Nórikát odavitte, ahova csak akarta.Ment vele árkon bokron keresztül, szép piszkosak is lettek, de nekik meg jól all.Sajnos nem tudtak sokáig maradni, de reméljük legközelebb hosszabb lesz a látogatás.

Ilyen is kell

Mostanában a legtöbb bejegyzésemben volt valami negatív dolog, hol egy esés, hol pedig betegségek.Sajnos, de ilyen időszakon vagyunk túl, legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta. Éppen ezért tegnap kicsit megálltunk a rohanásban es szusszantunk egyet.Régen volt már ilyen nyugodt szombat délutánunk mikor együtt eluldogelunk, sütögetünk, eszünk es csak beszélgetünk.Nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára.Lehel is bohockodott egész nap:)Szereti, ha nem csak ketten vagyunk itthon.Ha pörög az élet körülötte,akkor jól el van, majdnem jó fiú lesz arra a kis időre:))

Végre sikerült felvenni, ahogy Lehel megmutatja a kis "izmait":))

Beteglátogatóban

Sajnos, de ilyenek is vannak, nem lehet kikerülni a beteglátogatást sem, de ez a mai furán fog hangzani, de nagyon jó volt. Nagyapám, akit nagyon szeretek és tisztelek, tényleg rengeteget köszönhetek a Csányi nagyszuleimnek beteg. Isiásza van, amiről a nagy szeretet ellenére is meg kell mondjam, hogy ő  tehet, hiszen annyit megy és dolgozik, hogy sok huszonéves elbujhatna a háta mögött, csak Tata már közelebb van a 80hoz,mint a 70hez,igy meg nem csoda, ha a teste azt mondta:Hogy pihenj, öregek vagyunk ehhez a tempóhoz.Kedden is akartam menni mikor anyuék mentek, de akkor nem voltam a toppon, így ma reggel felkeltünk  összepakoltunk és kimentünk hozzájuk. Tatának feküdnie kellene, de azért kint üldögél inkább az udvaron, úgyhogy Lehel szórakoztatta.Lehel imád ott lenni, rohangál a szőlőlugasok között, megy ki az utcára  és mehet, mert ott nem kell attól félni,hogy jön valami és elüti.Ha ez nem lenne elég, Mamáék éppen egy ilyen parkszerűség mellett laknak, ott is ki fogócskáztuk és bújócskáztuk ma magunkat.Nem csak Lehel, de én is nagyon élveztem,hogy végre nem kell állandóan szajkózni, hogy nem szabad, mert ott nincsenek korlatok.Engem is lehetett azzal kínozni, ha nem akartak kiengedni Semjénbe, de ahogy elnézem ez Lehelnél is így lesz:)

Köszönjük, jobban

Hála Istennek, amilyen gyorsan jött ez a betegség mindkettőnknek, olyan gyorsan át is estünk rajta.Igaz  Lehel jóval keményebb, mint én, neki már kedden sem volt szinte semmi baja.Nekem azért nem megy ennyire könnyen, de már csak a manduláim fájnak azt meg ki lehet, sőt ki is kell bírni.Ha gyereke van valakinek nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy beteg legyen.
Legalább kint tudunk lenni, mert Lehellel nem lehet a szobában bírni. Eljátszik 10 percig jó esetben, de utána már menne is kifelé.Ha nem figyelek 1 percig már ki is szökik a hátsó ajtón.Na de ma kárpótoltam, amiért tegnap nem vittem ki (nem mintha a házban ült volna egész nap, mert délután kivitte a mamája a dédszülőkhöz, hogy én tudjak kicsit pihenni). Délelőtt piacoltunk, kellett neki új nyári sapit venni, mert hiába volt neki kettő is kinőtte őket.De nem kaptunk olyat, ami jó is lett volna és tetszett is, így a végen kendő lett belőle. Igyekeztem kifárasztani, hogy délben sokat aludjon, hogy az elmaradt dolgaimmal is haladjak, de nem jött össze, csak 45 percet aludt.Megoldottuk, jött utánam és segített mindenben, el lehet képzelni, hogy az milyen volt, de Lehel elvezte. Utána játszottunk az udvaron, mikor meg már az sem kötötte le elmentünk a játszótérre, úgyis sokkal ritkábban jutunk el addig, mint szeretném.Persze csak addig érdekelte a csúszda meg a többi, míg meg nem jött egy nagyon aranyos kislány. Utána csak a fogócskázás ment.Gondoltam elfáradt legalább szépen fog ülni a biciklijében, mert már nem akar, de mint általában most sem lett igazam.Menet közben, felállt benne és egy pillanat alatt felmászott az ülésre és úgy állt.Hihetetlen milyen kaszkadőr mutatványokat meg nem csinál, az én szívem meg majdnem megáll olyankor. Őrület.
Otthon is csak annyit ült, míg evett, utána rohangált az udvaron, de mivel útban volt kivittem kicsit az utcára. Ebből a kicsiből kereken 1 óra lett, mert pont akkor jött ki a szomszéd kislány is, aki most 4 evés és kiszaladgáltak magukat.Eddig nem igazán akart vele játszani Krisztina, de ma....olyan édesen tudta neki mondani, hogy "Lehel ne menj meg haza".Kis drágák:).El is fáradt rendesen, bementünk még egy kicsit játszott, fürdés, vacsi és 8kor már aludt is.

(Nincs semmi extra a videóban, csak így kell elképzelni az egész napunkat.)

Csak pár kép

A helyzet az, hogy most estére rajtam jött ki az a nyavalya, ami a hétvégén Lehelt döntötte a lábáról.Szerencsére délután még kitudtam menni vele sétálni. Azért hoztam néhány képet, hiszen mégis csak ma volt a névnapja.

Semmivel sem lehetett rávenni, hogy beleüljön a biciklibe,  így gyalog tettük meg a rövidnek egyáltalán nem mondható sétát:

De megérte, mert megkapta a csattogóst, amit már régebben megígértem, hogy a névnapjára megkapja.Olyan boldog volt vele egész úton lelkesen tologatta.

Ki is fáradt rendesen, le kellett fektetnem aludni, pedig idejét sem tudom mikor aludt utoljára délután.Bágyadt volt ébredés de azért rögtön lecsapott az ajándékos zacsira.

Eleinte csak a csoki érdekelte, de utána mindent megnézegetett:

Nagyon jól áll neki az új ruha és a cipő is.Mar 23as a "kicsi" lába. 

"Ez az én nevem, de jobban szeretném, ha a kezemben lennének azok a macik"

Névnap

Nagyon nagyon boldog névnapot kívánok az én drágaságomnak!Isten éltessen nagyon sokáig kicsi Lehelem!Kimondhatatlanul szeretlek!

Dokinál

Annak ellenére, hogy jobban van Lehel ez még távolról sem az igazi. Az éjjel is felébredt egyszer, mert nagyon szomjas volt, de inni alig tudott, mert annyira fájt megint a torka.Reggel el is vittem az orvoshoz.Szerencsénkre nem voltak sokan, szinte azonnal sorra kerültünk. Nincs semmi komolyabb baja, de nagyon piros a kis torka. A "kedves" ápolónő megint hozta a formáját.Nem értem, hogy tud valaki ennyire.....lenni.Csak a legnagyobb és számomra a legmeglepőbb kérdését írom le, hogy mégis valami fogalmatok legyen róla, hogy miért is panaszkodom minden egyes alkalommal rá.Bemegyünk és megkérdezi, hogy mikor született, hogy kikeresse Lehel aktáját.Mondom neki, hogy mikor erre 1 perc múlva visszakérdez, hogy biztos, mert ő nem találja.Most erre mit lehet mondani, csak tudom, hogy mikor született a gyerekem...
Remélem, hogy elmúlik hamar ez is, mint ahogy a láz is elmúlt.