Lehel és a szilvás gombóc

Igen, ez egy külön story.Lehet, sőt biztos, hogy így leírva illetve olvasva nem olyan vicces, de voltak pillanatok mikor már a könnyem is kicsordult a nevetéstől közben.

Kicsit homályos, de ez egy huncut kacsintás:)

Egyik délután kitalálta, hogy mi lenne ha szilvás gombócot csinálnánk.Lehel azonnal partner volt ebben, már száguldott is kifelé a konyhába.Amibe csak tudott abba belemászott vagy így, vagy úgy.A krumplit is kilőtte villával és hasonlók.Aztán elkezdtük a tésztáját csinálni.Kihoztam 2 tojást, letettem az asztalra, ő persze azonnal felkapta az egyiket, és próbálta kinyitni, mint a Kinder tojást:)))Mondom neki, hogy nem így kell, figyelj majd én megmutatom, hogy hogyan.Odaütöttem szépen a tál széléhez, Lehelnek ez annyira tetszett, hogy a másikat ő fogta és teljes erejéből odacsapta a táblához  Most, hogy haragudjon rá az ember mikor ő csak segiteni akart  Szegény nem értette, hogy mit nevetünk annyira.Látta, hogy nincs mit kezdeni velük ott is hagyott néhány percre, de mire nyújtani kellett a tésztát megérkezett.A nyújtófát is Lehel módra fogja, azaz csak az ujja hegyével, nehogy maszatos legyen a keze.Aztán megkóstoltattam vele a szilvalekvárt....Lehel utálja a lekvárt....tésztát sem hajlandó enni, ha abban lekvár van.Azért nagy nehezen megnyalta, de mikor megérezte, hogy mi ez, vágott egy savanyú pofát, elkezdett köpködni és még a nyelvét is letörölgette  Ezután már csak útban volt, ezért elővettük a már bevált módszert, amit alkalmazni szoktunk, ha kiakarjuk küldeni a konyhából, össze liszteztük a kezét.Ez mindig bejön.Most is megtörlgette, majd mérgesen kivonult