A 2011-es év margójára

Év végén mindig átgondolom, hogy milyen is volt az eltelt év, és filozofálok egy kicsit arról, hogy mi várhat ránk a következőben. Az idén ezt itt is megteszem, de inkább képekben.
Hála Istennek egy igazán boldog éven vagyunk túl. Bár, mint sokan tudjátok nem indult zökkenőmentesen, hiszen januárban kórházban töltöttünk egy hetet, hogy kinek a hibája volt inkább már nem firtatnám.De ugyanolyan volt a szituáció, mint a bárányhimlőnél. Szerencsére, kisebb megfázásokat leszámítva ezeken kívül nem volt Lehel beteg.

A másik nagy megpróbáltatása az volt a télnek Lehel számára, hogy olyan sokat kellett a végére várni.Nagyon vártuk már a tavaszt, és amikor végre elérkezett, minden percét kiélveztük odakint, ahogy a nyárnak is.







Sok fontos esemény is volt az idén.Nekünk a legfontosabb az Lehel első szülinapja volt.Már nagyon vártam(nem tudom miért, ez valami anyadolog lehet, hogy a gyerek első szülinapját úgy várjuk, mint kis gyerek a karácsonyt), és ha nem is úgy volt minden, ahogy szerettem volna, de megünnepeltük kellő módon még pedig három részletben.

 Természetesen nem csak ez volt nagy esemény, hiszen Nikoletta ballagása, Edináék esküvője, na meg a Bogiéké is az idén volt.Az utóbbin sajnos Lehel nem tudott ott lenni. Plusz a keresztény ünnepek, amelyek számomra szintén nagyon fontosak.

Voltak nagyon jó korszakaink, amikor Lehel igazi kis angyal volt, mindenben segített, a maga kis ügyes, de azért kis esetlen módján.Máskor viszont átment valóságos kis ördögbe, aki már-már az őrületbe kergetett azzal, hogy mennyire akaratos és eleven.
Most az angyal énje a dominánsabb!






És nem mehetek el szó nélkül a hatalmas külső változás mellett sem, ami tényleg nagy fiút csinált a kisbabámból:

 

Hihetetlen, ahogy elrepült ez az év.Év elején még egy mászni is alig tudó kisbaba volt, most pedig már igazi nagy fiú, aki futkározik.Szinte egyetlen egy dologban nem változott, az pedig a gyönyörű, édes mosolya.

Jövőre nehezebb év vár ránk, hiszen el kell válnunk, anya munkába, Lehel pedig bölcsibe megy majd.Lehet, hogy nekem nehezebb lesz majd megszokni, hogy nem vagyunk annyit együtt, de valószínűleg mindkettőnknek jót fog tenni. 

Az idén azt is megtanultam, hogy nem érdemes tervezgetni, mert akkor soha nem úgy jön össze, ahogy szerettem volna.De azért csak várunk jövőre, ezek úgy sem rajtunk állnak.Ha minden igaz akkor jövőre ott kell legyünk Niki és Józsi eljegyzésén, ami nyáron lesz, bár a lánykérésen már túl vannak.Amit még nagyon várunk az Kati mama és Erzsike látogatása, ami ha Isten is úgy akarja akkor összejön.

Ami viszont biztos, hogy jövőre is írok majd a blogba.