Még mindig nyíló akác

A pénteki nagyon hosszú nap után a hétvége már kicsit nyugodtabban telt el. Lehel is aludt szombat reggel fél 10ig, nem is csoda, nagyon elfáradhatott előző nap.De fáradtság ide vagy oda egyáltalán nem tiltakozott amikor hívtam, hogy menjünk sétálni.Sőt, meglepően szépen jött mellettem, fogta a kezemet, ahogyan azt a rendes gyerekek szoktam, ami Lehelre sajnos nem igazán jellemző.Ő jön mellettem, de a kezemet azt nem szereti fogni.Persze bepótolta, mert amikor odaértünk már egy pillanatot sem állt meg egy helyben.Mindent megakart hirtelen nézni, és minden gyerekkel összeakart barátkozni.Akkor állt meg egy nagyon rövid időre, amikor a kis néptáncosok elkezdtek táncolni.Lehel is fogta a kezem, hogy ő is akar így táncolni, és már járt is a lába.

A bohócok is tetszettek neki, de nem annyira, hogy megengedje, hogy le fényképezzem eggyel is, annyi türelme már nem volt.Pláne miután kivárta,hogy kapjon lufi állatkát, el is fogyott a türelme, és már húzott, hogy menjünk inkább, neki ebből elég is.

Kicsit fáradtan

Útközben kitalálta, hogy addig ő haza nem megy, amíg nem köszönünk be Kingának, akkor ezt is megejtettük gyorsan,és ott találkoztunk Grétivel ( csak, hogy ne panaszkodj amiért mindig Galyként emlegetlek) Ha már így alakult akkor benéztünk még a motoros versenyre, bár ez az elnevezés nem kicsit túlzás.
Otthon aztán próbálhattam én lefektetni Lehelt, hogy kipihenje magát a lovasparádé előtt, kénytelen voltam feladni. De végülis így is kibírta a lényeget, megnézte a felvonulást, az icipici pónilóbébi különösen tettszett neki, nekem is.Az egész akkora volt, mint egy hintaló és úgy nézett ki, mint egy plüss lovacska.
A délutáni pihenő után még visszamentünk egy kicsit, de annak ellenére, hogy aludt már nagyon fáradt volt, és nem sok kedve volt semmihez.Így neki szombatra ennyi volt a nyíló akác.

Vasárnap nem akartam délelőtt kifárasztani, úgy gondoltam jobb ha kicsit pihenünk délelőtt, de Nikiék kivitték magukkal a főzőversenyre.Azt mondják nem viselkedett rosszul, eljátszott egy kislánnyal, meg a szokásos rohangálós Lehel üzemmód.Ki is fáradt szegénykém, mert ahogy hazaértek már el is aludt, és majdnem 1 órán át.

Délután felmentünk ismét, csakúgy lézengni.Vettem neki egy vatta cukrot,gondoltam hátha megkóstolja vagy legalább tetszeni fog neki és viszi magával, mert nézte, és amikor rákérdeztem, hogy kér-e azt mondta, hogy igen. Még csak a kezébe sem vette, nem hogy megkóstolja.

Inkább a lányokkal mászkált most is...Évikét( anyukám munkatársának a kislánya) rögtön megismerte és már fogta is a kezét hívta magával sétálni.Meg is álltak ketten vásárolni, a kislány természetesen a csajos dolgokat vette szemügyre, Lehel meg kinézett magának egy Verdát.Otthon el is játszott vele jó ideig.            

Ez volt a pihenés, mert utána még visszamentünk Csík koncertre. Nagyon nehezen várta ki, hogy elkezdjék.Galyval ketten alig bírtunk vele, de ahogy elkezdődött( fél óra csúszással) már nem volt vele gond. Megérkeztek Edináék is, Levi nyakából nézte nagy bájosan.Utána pedig Edina keresztfiával kezdtek el tapsolni, táncolni rá.Ha összetalálkozik 2 duracell gyerek:)) Nem akart volna hazajönni.Nagyon jól érezte magát.Ilyenkor látszik, hogy neki milyen hosszú idő 1 év, mennyit változott, fejlődött az a tavalyi nyíló akáchoz képest.