Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.