Szülinapok II.

Vasárnap is folytattuk Lehel ünneplését, délután jöttek a keresztszülei.De előtte még egész délelőtt a többiekkel foglalkozott.Zenét hallgattak, játszottunk az udvaron, és persze az utcán, ahova nagyon kikapott a napokban, mindig ott ülne kint.De tudja, hogy megteheti, mert mindent megengedtek neki (most pedig megy a hiszti, de ezt már oldja meg az anyja)



Aztán elérkezett az idő amikor a régen várt vendégeknek haza kellett indulniuk, hiszen nem a szomszéd városba mentek, nem mondhatni, hogy rövid az út.Olyan volt, amilyenre egész hétvégén számítottunk, főleg Erzsike részéről, sírós-rívós.Bevallom, hogy a nagy sírás láttán és kicsit belegondolva, hogy milyen rossz lehet úgy elválni Leheltől, hogy nem tudni mikor látják ismét, kicsit még az én szemem is könnyes lett.Nah, de ezt nem elmesélni senkinek, nem történt semmi

Lehel úgy dolgozta fel, hogy kevesebben maradtunk, hogy nem telt el 10 perc már aludt is.Sőt, 5 körül ismét aludt egyet, ki tudja meddig aludt volna, ha nem ébresztem fel, mert megérkeztek Tündiék.Nehézkes volt az ébredés, mint általában, de amikor a keresztanyja azt mondta neki, hogy gyere ki, mutatok valamit, mintha elvágták volna az álmosságot, leugrott az ölemből és már rohant is kifelé.Nem kell kétszer mondani neki, hogyha arról van szó,hogy kimehet

Mire én is kiértem ő már birtokba vette az ajándékát, és büszkén ült a biciklin, a keresztanyja segédletével.Első ránézésre kicsit nagynak tűnt, de eléri a pedált, viszont még nem jött rá, hogy hogyan kell haladni vele, plusz egyszerűbb, ha más tolja, abba ő nem fárad el:)
Annyira tetszett neki, hogy még miután elmentek a keresztszülei is egész este biciklizni kellett vele az udvaron.