Hosszú hét

Klicskoval

...hol is kezdjem? Annyi minden történt velünk az elmúlt napokban, hogy szinte nem is tudom a sorját.
Beköszöntött a tavasz, így mi is több időt töltünk kint, ez is fő oka annak, hogy nem írtam az elmúlt napokban. De a csendes hét eleje után, szerdától nálunk beindult az élet.
Szerda délután átjöttek Kingáék kicsit beszélgetni, kicsit játszani, eltelt az idő.És akkor még ez egy nagyon nyugis napunk volt.
Csütörtökön már egy pillanat időnk sem volt.Délelőtt kimentünk sétálni, aztán készülődtünk, vártuk Klicskot.Róla már több bejegyzésben is írtam (pl. ITT és ITT) Most is nagyon örültünk neki,mint mindig.Aznap nem is volt még semmi különösebb baj,Lehel jól viselkedett, megmutatta a játékait szépen, este lefekvés előtt még játszottak is egy nagyot.
Viszont az éjszakánk már nem volt az igazi.Másnap délelőtt is fáradt, nyűgös volt, és lázas.Fájt a torka is.Igy otthon maradtunk, és vele foglalkoztunk.Klicsko nagyon aranyos és rendes volt, altatgatta, foglalkozott vele, sőt vigyázott is rá, amig én kimentem az állomásra Lehel apja elé.Nem mondom, hogy nem voltam ideges, hogy ott kellett hagynom őket kettesben, de más választásom nem volt, plusz Lehel éppen aludt.
Igen, nem siklom el az előző mondatom másik kijelntése fölött sem, bizony itt járt, Lehel apja is. Nem mennék bele a részletekbe, mert kételyeim még mindig vannak vele kapcsolatban.Viszont most úgy néz ki, hogy szeretne normális kapcsolatot kialakítani a fiával, és én ennek nem állok az útjába.
Lehel sem volt elutasító vele szemben egy percig sem.Mintha neki természetes lenne a jelenléte.Nagyon jól kezelte a helyzetet a kis drágám. Kihasználta, hogy van valaki, akit kedve szerint utasítgathat és meg is csinálja neki. Sajnos a betegsége miatt nem volt teljesen önmaga,az az igaz elevenség, ami benne van az most nem jött ki, nah de majd legközelebb (ha lesz olyan).Azt hiszem az sokat elmond, hogy amikor elmentek kb.10 percig vigasztalhatatlanul sírt!

A jó beteg este is nasizik :))