Mini testépítő

3 hét

3 csodálatos, felhőtlen, gondtalan hetünk volt édes hármasban-legalábbis többnyire.A párom szabadságon volt, és ezt maximálisan kihasználtuk.Első héten ő volt itt nálunk, aztán együtt bementünk hozzá1 hétre, majd ismét itthon.Nagyon nagyon szép és tartalmas hetek voltak, leszámitva egy kis megfázást, amit sikeresen beszereztem.
Voltak nyugisabb napjaink, amikor Lehel is úgy viselkedett, mint egy kis angyal.Máskor viszont átment a másik végletbe és próbálta, hogy meddig is mehet el a rosszalkodásban anélkül, hogy az komolyabb következményekkel járna.(Olyan is volt, amikor mi rontottuk el a nyugis gyereket, mert megakartunk nyírni.Mindhárman lefőttünk mire kész lett.)

Egyébként nincs különösebb gond Lehellel, főleg, ha Attila is ott van.Neki teljes mértékben szót fogad.Valamit nagyon eltalált.Ösztönösen meg van neki az aranyközép út, amin nekem állandóan dolgoznom kell.No nem baj nem irigykedek, ha ő szigorúbb akkor legalább én lehetek a kicsit engedékenyebb.Persze nem mondunk egymásnak ellent, ha Lehelről van szó.Ha egyikünk rá szól akkor a másik elfogadja, és nem megy oda vigasztalni a gyereket.Próbálunk következetesek lenni.
Lehel nagyon szeretett Margittán lenni.Főleg, hogy mindig volt nálunk valaki.Megismertük Attila szüleit, azonnal levette a lábukról őket is.De amit még jobban élvezett az a gyerek társaság volt.

Nagyon hamar alkalmazkodott és nagyon szépen eljátszott a  szomszéd gyerekekkel is, és Attila egyik munkatársának a kisfiával is.Egy percig nem volt az, hogy nem adta volna oda a játékait (mert felkapakoltunk abból is), vagy ne játszott volna.Nagyon édesek voltak.
Annyi mindent tudnék még mesélni, hogy mennyire nagyon jó volt, hogy félek átmenne nyálasan ömlengősbe, azt pedig igazán nem szeretném.Úgyhogy most ennyivel kell mindenkinek beérnie.

Boldog Új Évet!!!

Kívánunk mindenkinek nagyon nagyon boldog új évet!!!!

Kis dumás

Nem olyan régóta beszél, mint szerettem volna, de minden egyes nap kárpótol ezért és igyekszik behozni a lemaradást.Olykor túl tejesítve, be nem áll a szája.Mond olyanokat, hogy vagy mindenki nevet vagy csak pislogunk, hogy ezt vajon honnan szedte.Ezeket mindig felírogatom, mert még az én memóriám sem tökéletes()

Egyik este szólongatta anyukámat:
-Mama!Mama!-de amikor látta,hogy nem figyel rá, nagy komolyan megkérdezte-Mama tyüket(süket) vagy?

Még a nagy havazás előtt történt, hogy jöttünk hazafelé, amikor a szomszéd kutyája elkezdett ugatni.Erre Lehel elkezd szaladni és közben azt kiabálja, hogy:-Menekülj!

Aztán vannak olyanok is, hogy a válaszain lepődöm meg.Pl. Odaadom neki a tejet és azt mondom:
-Tessék Husi!
Mire ő:-Köszi Husi!


Vagy egy másik ilyen:
Én:-Szeretlek!
Lehel:-Köszi szépen.
Nem kicsit vághattam meglepődött arcot, mert ahogy rám nézett helyesbített:
-Anyaaa, én is szeretlek.

Doktor bácsinál

A Mikulásozást követő napon már sokkal jobban volt, viszont este megint rosszul lett, így péntek reggel az volt az első dolgunk, hogy elmenjünk az orvoshoz.Látszik, hogy nagyon ritkán járunk hozzá, mert Lehel nagy boldogan lépdelt mellettem.A váróteremben rá sem lehetett ismerni, egy igazi angyal volt, szépen üldögélt, türelmesen várta, hogy sorra kerüljünk, pedig nem 1-2 percet kellett várnunk.Amikor bementünk a vizsgálóba, hangosan köszönt, anélkül, hogy mondanom kellett volna.Nagyon udvarias, kedves gyerek volt, addig míg az orvos meg nem nézte a torkát.Akkor rákiabált, hogy: "Hagyjál békén, te buta!" De ahogy békén hagyta, már nem volt semmi gond. A diagnózis:kezdődő torokgyulladás.Szerencsére még nagyon az elején csíptük el,így remélhetőleg néhány nap alatt teljesen helyre jön.

Beteges Mikulás

Ez már a harmadik Mikulásunk volt, de sajnos ez most más volt, mint az eddigiek.Lehel már nagyobb, okosabb és sajnos rosszkedvűbb is volt, mint eddig.
Az egész ott kezdődött, hogy már a cipőjét sem akarta kitenni, mert attól félt, hogy elviszi a Mikulás.No igen, a gyerek hamar rájött, hogy olyan világban élünk, amiben nem szabad megbízni akárkiben:)





Miután jó néhányszor bevitte a cipőjét, és alaposan kihisztizte magát, bevonult mesét nézni, így a Mikulás végre elhozhatta az ajándékokat.Nem maradt más, mint várni, hogy mikor vesz észre őket.De Lehelnek esze ágában nem volt kidugni az orrát, sőt, ha kihívtam akkor is szépen kijött, de a fejét véletlen sem fordította volna az ellenkező irányban.Elmentem akkor én arra, Lehel utánam, és az ajándékok még mindig észrevétlenül árválkodtak.Csak a "Lehel, nézd mit hozott a Mikulás!" mondat után vette észre azokat.

Még el sem jutott addig, hogy megnézegesse az ajándékokat, már hányt egyet szegénykém.Utána jobban lett, de nem vitte túlzásba így sem, kicsit bágyadtan, kicsit fáradtan bontogatta az ajándékait.

Néha kicsit feléledt, nevetett, visítozott, de ezek mindig csak néhány percig tartottak. A vége mindig az volt, hogy leült és kirakózott vagy kártyázott.Ennek ellenére látszott, hogy mindennek nagyon örül, és minden tetszett neki, de valahogy az ágyat sokkal vonzóbbnak találta aznap este.

Első hó

 Tegnap este lehullt az első hó!!!:) Igaz, hogy nem sok minden maradt meg belőle, de az élményen ez semmit sem változtat.Lehelnek most is nagyon tetszett.Hangosan kiabálta, hogy "hó", "pelhes hó" (pelyhes hó).Mégis csak szánkón érkezik a Mikulás, bár ha Lehelt kérdezitek az autó, amit lovak húznak:))

Advent

Beteg voltam....de már jobban vagyok,és várjuk a Mikulást.És készülünk a karácsonyra.

Egy este anya nélkül

Sokszor volt már olyan, hogy nem voltam itthon este, de olyan, hogy Lehel ne legyen itthon, és nem csak este, hanem egész délután és éjszaka sem, olyan még nem.

Azt hittem, hogy ő nehezebben, én pedig könnyebben viselem majd, de éppen forditva történt.Nekem nagyon hiányzott.Furcsa volt a nagy csend, és az is, hogy amit letettem délután egy helyre az még este is éppen ugyanott volt.Lehel meglepően jól kezelte a helyzetet.Nem hiányolt, nem akart hazajönni, és ahhoz képest, hogy ez volt az első ilyen alkalom nem is volt vele nagyobb probléma. Kicsit nehezen aludt el, és későn is.Pedig egész délután elemében volt, és úgy viselkedett, rosszalkodott, mintha csak otthon lenne.Aztán felébredt egyszer éjjel, hogy ő mesét szeretne nézni, de ha nem úgy lett akkor visszaaludt, igaz beletelt egy kis időbe.

Reggel szomorúan ébredt, de a keresztanyja pillanatok alatt megoldotta a helyzetet, és kiderült, hogy nem az volt az elkeseredés oka, hogy nincs anya ott, vagy,hogy nem a saját ágyában ébredt, csak megijedt, hogy nem fog reggeli tejcsit kapni.
Sokat elmond arról, hogy milyen jól érezte magát náluk az, hogy amikor Niki hazahozta és ő készült, hogy megy el, Lehel vele akart menni.Amúgy amikor megjöttek sem csinált nagy ügyet a "viszontlátásból", adott egy puszit, megölelt, és bement játszani.Nesze neked anya, a gyerek nélküled is jól el van!Nah de, hogy ennyire?

2,5 éves :)

Bizony,ma lett 2,5 éve,hogy beragyogja a napjaimat a kis szőkeségem.Rendhagyó módon "ünnepeltük" meg, külön-külön.Ma nem alszik itthon, most először töltjük külön az éjszakát így.Egyelőre csak a saját érzéseimről számolhatnék be, de holnap megírom, hogy viselkedett a keresztanyjáéknál....