3 hét

3 csodálatos, felhőtlen, gondtalan hetünk volt édes hármasban-legalábbis többnyire.A párom szabadságon volt, és ezt maximálisan kihasználtuk.Első héten ő volt itt nálunk, aztán együtt bementünk hozzá1 hétre, majd ismét itthon.Nagyon nagyon szép és tartalmas hetek voltak, leszámitva egy kis megfázást, amit sikeresen beszereztem.
Voltak nyugisabb napjaink, amikor Lehel is úgy viselkedett, mint egy kis angyal.Máskor viszont átment a másik végletbe és próbálta, hogy meddig is mehet el a rosszalkodásban anélkül, hogy az komolyabb következményekkel járna.(Olyan is volt, amikor mi rontottuk el a nyugis gyereket, mert megakartunk nyírni.Mindhárman lefőttünk mire kész lett.)

Egyébként nincs különösebb gond Lehellel, főleg, ha Attila is ott van.Neki teljes mértékben szót fogad.Valamit nagyon eltalált.Ösztönösen meg van neki az aranyközép út, amin nekem állandóan dolgoznom kell.No nem baj nem irigykedek, ha ő szigorúbb akkor legalább én lehetek a kicsit engedékenyebb.Persze nem mondunk egymásnak ellent, ha Lehelről van szó.Ha egyikünk rá szól akkor a másik elfogadja, és nem megy oda vigasztalni a gyereket.Próbálunk következetesek lenni.
Lehel nagyon szeretett Margittán lenni.Főleg, hogy mindig volt nálunk valaki.Megismertük Attila szüleit, azonnal levette a lábukról őket is.De amit még jobban élvezett az a gyerek társaság volt.

Nagyon hamar alkalmazkodott és nagyon szépen eljátszott a  szomszéd gyerekekkel is, és Attila egyik munkatársának a kisfiával is.Egy percig nem volt az, hogy nem adta volna oda a játékait (mert felkapakoltunk abból is), vagy ne játszott volna.Nagyon édesek voltak.
Annyi mindent tudnék még mesélni, hogy mennyire nagyon jó volt, hogy félek átmenne nyálasan ömlengősbe, azt pedig igazán nem szeretném.Úgyhogy most ennyivel kell mindenkinek beérnie.