Hétvégi élménydömping

Meglátogattuk Lehel keresztszüleit, Váradon az elmúlt hétvégén. Péntek reggel mentünk be vonattal.Tartottam a vonatozástól nagyon, mert Lehel nem az az egy helyben ülős típus.De kellemesen csalódtam.Nagyon jó fiú volt, szépen üldögélt, majd mikor megszokta az új helyzetet barátkozott az utasokkal.Megint bizonyította, hogy milyen barátságos kis gyerek.

Az állomáson már várt ránk a keresztanyja.Lehel nagyon cuki volt, már ahogy a vonatból meglátta integetett neki.
Otthon először pihentünk egy kicsit, a nagy melegben még sem akartunk kimenni.Lehel természetesen, ahogy meglátta a laptopot, már kérte is, hogy ő Bogyó és Babócát szeretne nézni.

Amikor egy kicsit elviselhetőbbé vált a hőség lementünk a Körös partra sétálni,és persze a játszótérre.Azonnal talált is magának egy kislányt, akivel játszhat,bár Corina egy cseppet hisztis volt, a nagyija alig bírt vele.Őszintén én untam meg hamarabb a kisasszonyt, mert Lehelt nem zavarta, hogy ilyen,de nem szeretnék otthonra egyet belőle az már biztos.

Később elmentünk a gyerekparkba játszani, Lehel legutóbb is nagyon élvezte (az előző látogatásunkért KATT IDE).Most is.Most még inkább barátkozott, jobban lekötötte a gyerekek társasága, mint maga a játék.Érdekes módon csak kislányokkal játszott.Az egyik kisházba beterelgette őket, hármat is, és szépen sorba leültette őket, majd ő is odakuporodott.Mikor a lányok kiszaladtak Lehel utánuk, és kezdték előről. Az egyik kislány különösen bejött neki, vele sétálgatott kézen fogva.Nagyon édesek voltak.Csakhogy egy idő után ezt megunta és ott hagyta a kislányt, aki mellesleg jóval nagyobb volt, mint ő. Szegényke olyan kis bánatos arcot vágott, de a fiam igazi kis figyelmes férfiként mikor észrevette, hogy csalódást okozott visszament és megvigasztalta.  

A kislány jó hatással volt rá, addig sem rosszalkodott, mert később többször is megpróbált belemászni a vízbe, egyszer addig el is jutott, hogy a fél lábát belenyomja.Későn értünk oda.Ezután még fagyiztunk.Gondoltuk, hogy ez a tartalmas nap majd kifárassza, de neeeem.Nagyon nehéz munka volt elaltatni, húzós este volt.
Másnap ismét csak csavarogtunk egész nap.Délelőtt elmentünk a nagy gyerekparkba.Lehelnek sikerült ott összekoccanni egy kisfiúval.Teljesen véletlen volt a dolog, mindketten futottak és nem vették észre, hogy ott jön a másik és puff.Lehel megsimogatta a fejét és részéről el volt intézve, kb. ennyire is volt jelentőségteljes az egész.Bezzeg a másik gyerek, aki legalább 1 évvel idősebb volt, mint az én fiam,ott sajnáltatta magát.Nincs is ezzel baj, minden gyerek más.Ami miatt mégis megemlítem az a nagymama viselkedése, az nagyon bosszantó volt.Még később is azt hangoztatta, hogy Lehel, hogy neki ment a kis unokájának.Hihetetlen mennyire szűk látóak tudnak lenni egyesek, ha a gyerekükről, unokájukról van szó.Elfogult vagyok én is, de ha látom is, hogy mi történt, plusz ugye gyerekek minden órás egy-egy kis baleset akkor ezt belátom.
Délután kb. 1 órát hármasban volt otthon a keresztszüleivel.Azt mondják nagyon jól viselkedett és nem is igazán vette észre, hogy eltűntem.Önálló:)

Estére elmentünk egy új helyre, ami szintén nagyon tetszett neki. Annyira felbátorodott, hogy felmászott a legmagasabb csúszdához vezető útra is, és teljesen egyedül lecsúszott azon a nagy csúszdán.Nem otthon felejtettem a fényképezőgépet  
 Ez a sok minden még sem volt elég sok ahhoz, hogy Lehel este hamar elaludjon.Fél 1 körül sikerült csak elaltatni addig nagyban játszott, szórakozott.
Reggel csak annyit mondtam neki, hogy megyünk haza.Ő meg már húzta is a táskám, hogy akkor induljunk, de most azonnal ám.